Hatodik

Szeptember 25.

Csütörtök

Sziasztok! Azért nem írtam ilyen sok ideig,mert az égvilágon semmi érdekes nem történt az elmúlt két hétben,azon kívül hogy Peti megkérdezte,hogy leszek-e a barátnője :) Igent mondtam,szóval ma van pontosan egy hete,hogy úgymond járunk. Nagyon furcsa egyenlőre,de hihetetlen boldog vagyok mellette. Viszont a mai dolgot muszáj elmesélnem. Csöngettek,és mivel anya,és apa is főzött megkértek,hogy nyissam ki az ajtót. Lementem,kinyitottam,de egy nem mindennapi látvány tárult elém. Boti állt ott,koszosan,szakadt ruhákban. Rá se ismertem. Tudtam,hogy a szülei kitették az utcára,de azt gondoltam,hogy valamelyik barátja majd befogadja,hiszen ő volt a legmenőbb a suliban. Miért pont ide jött?
-Te mit keresel itt?- Kérdeztem tőle nem túl kedvesen.
-Bocsi Szofi,de egy haveromnál laktam két hétig,de a szülei kitettek ,a többi meg elküldött,és arra gondoltam,ha már úgy is rokonok vagyunk,akkor hátha ti nálatok lakhatok egy ideig. - mondta.
-Miről beszélsz? Te,és én rokonok???? Ez valami rossz vicc akar lenni? - Üvöltöttem.
-Kérlek nyugodj meg,és hallgass végig. Igen,te vagy az én másodunoka testvérem, de mivel a szüleink nagyon rosszba vannak ezért...- Nem tudta befejezni,mert kijöttek a szüleim,és hirtelen nagyon idegesek lettek.
-Botond,te miért jöttél?-Szólalt meg apám.
-Anya,mi az hogy ő a rokonom???? Ugye ez nem igaz? Miért nem mondtátok el nekem?- Kérdeztem,szinte már könnyes szemekkel.
- Na jó, mindenki nyugodjon le,és menjünk be,ebéd közben megbeszéljük. -Próbált minket anya nyugtatni.
Úgy látszik sikerült is neki,mert mindenki csöndben asztalhoz ült,de nekem rengeteg dolog járt az eszemben,amire remélem választ fogok kapni. Egy  ideig ettünk aztán apa megszólalt.
-Szofi,mikor megszülettél,azután 1 évvel,nagyon-nagyon összevesztünk Boti szüleivel.Azóta is rosszba vagyunk velük,és tudom,hogy elkellet volna mondanunk,mikor panaszkodtál,hogy csúfol,de féltünk,hogy nagyon kiborulsz. Bocsánatot kérünk emiatt,és igen,tényleg ő a másodunoka testvéred.
Egyből ezután,még sokkos állapotomban voltam,amikor megszólalt Boti.
-Én is szeretnék bocsánatot kérni,amiért így viselkedtem.Teljesen elvakított az,hogy a suliban mindenki rajongott értem,minden lány belém volt esve,és minden fiú az én barátom akart lenni. Anyáék akkora nyomást tettek rám,állandóan mondták,hogy veled nem szabad jóba lennem,ezért csúfoltalak állandóan,nem pedig azért mert nem voltál szimpatikus. Nagyon aranyos lánynak tartalak.
Nem tudtam mit mondani. Csak ennyit kértem a szüleimtől:
-Anya hadd lakjon nálunk!
Boti annyira megörült,hogy megölelt. Ezt sem gondoltam volna.