Hetedik

Hetedik

Szeptember 28. 

Vasárnap

Kérlek,segítsetek! Hibáztam..vagy nem is tudom..össze vagyok zavarodva..nem tudok mást csak sírni,egész nap sírok,nincs mellettem senki.. Kezdem az elejétől,vagyis megpróbálom.
Ugye csütörtökön ideköltözött Boti,és teljesen jól el is beszélgettem vele..Kiderült,hogy igazán aranyos fiú. Pénteken megyek a buszmegálló felé,látom nincs ott Peti.. Jó mindegy,gondoltam,biztos elaludt.. Megyek be a suliba,ott sincs.. eltelt az első óra..még mindig nincs sehol..biztos beteg..gondoltam én.. mekkorát hibáztam ezzel a gondolatommal! Ugyanis,mikor mentem hazafele,benéztem a házukhoz,és láttam hogy az ablakon van egy lap,rajta Peti írása. Másolom mi volt rá írva:
Kedves Szofi!
Köszönöm, a sok szép együtt töltött időt,köszönöm,hogy olyan jó voltál hozzám,és köszönöm,hogy megmutattad,hogy mi is az a szerelem. Viszont,többet nem fogsz látni. Ne keress,ne írj nekem sehol,nem fogok visszaírni. Nem megy ez így köztünk,tegnap benéztem hozzátok,gondoltam megleplek,és épp Botit ölelgetted. Legalább látom,hogy nem fogok neked hiányozni,és hogy nálam sokkal menőbbekhez vonzódsz. 
Sose felejtelek el
Peti

Egyetlen Petim! Ha tudnád mi is az igazság.. (Ezt írtam neki vissza) Szofi

Miután  elolvastam a levelét,és válaszoltam is rá,hazarohantam,és konkrétan azóta sírok. Anyuék nem tudnak mit csinálni,már ők is sírnak velem. Rengeteget gondolkozok,hogy öngyilkos leszek.. Peti nélkül nem érek semmit..Lehet azt mondani,hogy ilyen korban még nem tudom mi az a szerelem,de igenis tudom. Úgy éreztem Ő nekem az igazi! Teljesen belé szerettem.. Nem élhetek nélküle..Igen..Nem fogok nélküle élni..Senkinek nem fogok hiányozni,holnap már el is felejtik,hogy meghaltam..Nem írok már többet nektek..Sziasztok..