második

Szeptember 2.

Ma reggel nehezen keltem fel.. vagyis nem az,már reggel 5-kor fenn voltam,csak egyszerűen féltem a mai naptól.. Nem akartam, ma is hallgatni a sértő megjegyzéseket:(

Felöltöztem, és elindultam a suliba.
Anyáék 20 percig ölelgettek, tudom, hogy ezzel csak a szeretetüket fejezik ki, de akkor is 15 éves vagyok! Na, mindegy.. Kimentem a buszmegállóba, felszálltam a buszra, leültem, és zenét hallgattam.

Nagy meglepetésemre, a következő megállónál, a "nevenincs" fiú szállt fel. Leült mellém, de megint nem szólalt meg,csak mosolygott.. hogy is mondjam.. Olyan aranyosan.. Nem tudtam nem visszamosolyogni rá. Úgy gondoltam, ha már ő nem szólal meg, kezdeményezek én.. Tudom, tudom, nem a lányoknak kell..vagyis azt hiszem. Szóval ráköszöntem..

- Hali! - mondtam mosolyogva.
Rám nézett, de nem köszönt vissza. Nagyon megijedtem.. Talán, csak bemeséltem magamnak,hogy kedvel engem? Lehet nem is mosolygott.. csak buta vagyok,és azt is bemeséltem magamnak? Nagyon elkeseredtem.. Visszanéztem rá, és láttam, hogy valamit mutogat. Furcsa fejjel néztem rá,mire ő elővett egy lapot,és elkezdett írni. Meglepődtem. Miért ír? Miért nem beszél? Odamutatta a lapot..Ez állt rajta:
"Szia,a nevem Peti,sajnos édesapám halála óta néma vagyok."
Nem tudtam mit mondani. Hihetetlenül meglepődtem. Muszáj volt valamit mondani.. Gondolkozz Szofi.. gondolkozz már.. ne legyél ilyen szerencsétlen!
Végül sikerült megszólalnom, körülbelül 5 perc némaság után.
 -Úristen, nagyon sajnálom! Nem tudtam!- Mondtam szinte már kiabálva.
Mikor kimondtam rájöttem,hogy hülyeség volt.. Hogy tudtam ilyet mondani???? Hogy is tudhattam volna???????  Muszáj volt még valamit mondanom... Muszáj!
- Engem Szofinak hívnak. Megtanítasz, hogy kell ezekkel a jelekkel beszélni?
Ez is nagyon furcsán hangzott.. De láttam, hogy érti, és mosolyogva bólogatott. Utána, elkezdte mutogatni a dolgokat, nagyon sokat nevettem rajta. Állandóan mosolygott. Egész nap vele voltam. Megtanultam jó pár dolgot elmutogatni. A többiektől viszont kaptam ma is a megjegyzéseket.
Volt egy fiú, Botinak hívták, ő volt a "főnök" minden fiú az osztályba őt követte. Általában, akit ő utált, azt az embert mindenki utálta. Ha valaki megutálta Botit, akkor azt, aki megutálta, a többiek is megutálták. Ezt Peti írta le nekem, mert ő már általánosban is vele járt egy osztályba. Ma megkaptam Botitól és a "haverjaitól" a
- csúnya
- elől deszka, hátul léc
- kövér
jelzőket.

De nem foglalkoztam vele, mert ott volt Peti. Egészen jóba lettünk. Azt mondta, ne foglalkozzak velük,sokkal többet érek annál,mint hogy ezekkel az emberekkel foglalkozzak. Suli után együtt jöttünk haza, végig "beszélgettünk". Vagyis ő írt, én meg beszéltem:) Sose beszéltem még senkivel ennyit.. Szerintem végig teljesen vörös lehetett az arcom.. Megbeszéltük, hogy holnap is együtt jövünk suliba, utána elköszöntünk. Nagyon boldog voltam. Hazaérve, megint megkaptam a szokásos kérdéseket, de valahogy ezekre is teljesen boldogan válaszoltam.. Egyre jobban éreztem azt a furcsa érzést..nem tudok rájönni ,hogy mi lehet ez. Mennem kell. Holnap megint megpróbálok írni..

Hali!