Ötödik
szeptember 11.
csütörtök
Ma reggel is,úgy mint mostanában mindig,Petivel jöttem suliba. De ma más volt..csak néztünk egymásra,de egy mondatot se váltottunk,mégis mintha regényeket mesélnénk egymásnak,úgy éreztem. Mikor beértünk a suliba,mindenki odajött hozzánk az osztályból,és kérdezgették,hogy tudjuk-e az új hírt. Mi persze semmit nem tudtunk az egészről,hogy miről beszélnek. Kiderült,hogy Botit kitették az utcára a szülei,ezért most nincs hol laknia. Nagyon meglepődtem,és kicsit meg is sajnáltam,de rájöttem,hogy miért sajnáljam? Nagyon rossz dolgokat tett velem. Petivel egész nap egy szót sem váltottunk,de még rám se nézett egyszer se,és miközben hazafele mentünk,már kezdett elegem lenni,és megkérdeztem,hogy most tulajdonképpen mi is a baja. "Megkérdezte",hogy honnan gondolom,hogy neki valami baja van. Mondtam,hogy egész nap suliban,rám se nézett,erre legyintett egyet,és megint abbamaradt a dolog. Nem értettem,hogy miért ilyen? Mit ártottam neki? Talán,az volt a baja,hogy hozzászóltam a többiekhez? Áá..Ez lehetetlen,semmi megmagyarázható indok nincs a viselkedésére. Miközben ezen gondolkoztam,kicsordult egy könnycsepp a szememből. Rám nézett,letörölte a könnycseppet,megfogta a kezem,megállt velem szembe,és megcsókolt !!!!!!!! Életem első csókja,de még is életem legszebb pillanata volt !!!!!! Sokszor elképzeltem,milyen lehet,de sokkal jobb volt,mint a képzeleteimben. Ahogy az ajkunk összeért.. És ahogy utána nézett rám.. Csodálatos volt! Utána leírta,hogy egész nap erre a pillanatra készült,és ezért nem szólt hozzám,mert ő se csókolózott még,de annyira félt megtenni,hogy még rám nézni se mert.Furcsa,de ő ilyen. Mondtam neki,hogy elvan felejtve az egész dolog,mert életem legjobb napját okozta nekem ezzel. Újra megcsókolt,akkor jöttem rá mi is az a fura érzés.
Szerelmes vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése