Mennyire tetszik a blogom?

Összes oldalmegjelenítés

2013. július 13., szombat

Ráébredés

November 8. 

A ráébredés 

vasárnap 

Hivatalosan is kiengedtek a kórházból. Enyhe agyrázkódásom volt,mondtam az orvosnak,hogy 1-2 napra nem emlékszem,azt mondta előfognak jönni az emlékeim pár napon belül. Őszintén reménykedek benne,mert valamiért nagyon nem tetszik nekem amit Peti mondott.. Ádám csókolózott volna Annával? Annyira nem nézem ki belőle.. Meg az,hogy utána még ő mondta,hogy soha többet ne beszéljünk. Nem érdekel,elmegyek Ádámhoz. Muszáj elmennem hozzá,mert jó..Őszintén bevallom nem tudok már hinni Petinek. Az egész vele járás dolgot.. Talán kényszerből mondtam volna? Az elmúlt 2 napban amíg benn voltam a kórházba,egész nap itt volt,de komolyan, még mellékhelyiségre is alig ment el,inkább visszatartotta. Igazából az volt a rossz,hogy nem is volt témánk. Csak ült,és nézett. 5 óra után már nagyon zavaró volt. Ideértem Ádám házához.. kb. 5 perc után végre kinyitotta az ajtót.
-Szia! Bocsánat a zavarásért..De agyrázkódásom volt,és nem emlékszem semmire az eset előtti egy-két napból. Kérlek,elmondanád mi történt? Tényleg megcsaltál Annával?
-Te mégis miről beszélsz? Megakartalak lepni,és a szemem előtt csókolóztál Petivel.. Még rajtam kéred számon Annát? Nem is ismerem azt a lányt.. Bárhonnan is hallottál ilyet,te komolyan kinézed ezt belőlem? Én hülye,még a kórházba is bementem miattad,de Peti azt mondta,hogy nem akarsz látni.. Azt hittem nem csalódhatok benned nagyobbat..

ÉS AKKOR ABBAN A PILLANATBAN..ESZEMBE JUTOTT MINDEN..Ahogy Ádám azt mondta,hogy meccse lesz,és én annyira megharagudtam rá,hogy Petinek öntöttem ki a szívem,és az edzés..Annával jóba lettem. A sok információ fejbe vágott. Annyira elgondolkoztam,hogy amikor már megakartam szólalni,egy zárt ajtóval találtam szembe magam.. Mondjuk megértem.. Hogy lehettem ilyen? A következő állomásom egyértelműen Peti háza. Idegességemben bőgtem. Tudtam,hogy valami hibát követtem el. Mikor még nem emlékeztem semmire,már akkor is furdalt a lelkiismeret,csak nem jutott eszembe mi miatt. Egyből kinyitotta.
-Komolyan..hogy tehetted ezt velem? Akik jöttek hozzám,senkit nem engedtél be a kórházba? Hazudtál nekem,azért,hogy szánalmamban összejöjjek veled? Hogy is süllyedhetnél ennél mélyebbre? Az összes barátom megutált,mert azt mondtad nekik,hogy nem akarom látni őket! Tönkre teszed az életemet..Utállak!
Nem vártam meg mit mondd,mert elfutottam. Végig ordibáltam vele. Most sírva sétálok hazafele,mert úgy érzem semmi értelme nincs az életemnek. Ádám,Anna,a kézisek.. Gondolom mindenkit elküldött.. Hogy lehet valaki ilyen? Nem értem..Nem bírom felfogni.. Hogy fogom mindezt kijavítani?
Az a baj,hogy sok a kérdés,de nem tudok rájuk válaszolni..
Elkezdett esni az eső,így eldöntöttem,hogy busszal megyek haza. Miközben a megállóban várakoztam,odajött egy idős néni..
-Mi a baj csillagom? Tudod,az unokáim olyan idősek mint te,és ismerem a magadfajtákat. Egy buta fiú összetörte a szíved?
És ott akkor,annyira szomorú,és kétségbe esett voltam,hogy mindent elmondtam neki.
-Igazából,elrontottam. Ott kezdődött az egész,hogy mikor gimnáziumba mentem,volt egy aranyosnak tűnő fiú,akivel elkezdtünk úgymond járni. Teltek-múltak a napok,és kiderült,hogy közbe másik lánnyal csókolózott. Így hát különváltak útjaink. Aztán bejött az akkori legjobb barátom,bevallotta hogy szerelmes belém,és én is éreztem iránta valamit,így hát összejöttünk.Tökéletes volt. Míg nem,egyik nap felkért a testnevelés tanárnő,hogy játsszak egy kézilabda meccsen,ami egy nagyon fontos esemény volt. Bejelentette a barátom,hogy neki is meccse lesz,és nem tud eljönni,pedig már rengetegszer megígérte előtte,hogy eljön. Sírva álltam a buszmegállóba..És odajött a volt barátom,aki már annyi rosszat követett el ellenem,de akkor ott úgy éreztem,nincs más mellettem. Meghallgatott és megnyugtatott. A meccs előtt megcsókolt,a barátom szeme előtt,mivel kiderült,hogy csak megakart lepni.. A meccsen meglökött egy lány,és agyrázkódást kaptam,nem emlékeztem az eset előtti egy-két napra,így hát mikor az első barátom bejött a kórházba,és úgy állította be az esetet,hogy a barátom megcsalt egy másik lánnyal,és hogy jöjjek össze vele,belementem. Nem tudtam neki hinni,így elmentem Ádámhoz ( a második barátom) ,és elmesélte,hogy még a kórházba is bejött,de Peti (az első barátom) ,azt mondta neki hogy nem akarom látni. Gondolom többen is bejöttek hozzám,és mindenkinek ezt mondta. Szóval elvesztettem az igaz szerelmemet,és a barátnőim.. Mindent az én hibámból.. Nem tudom mit csináljak..
A néni megölelt,és mivel már a következő megállónál szállt le,csak ennyit mondott.
- Azt mondják, hogy a legnagyobb hiba bármit feladni, hogy a legnagyobb erő a kitartó próbálkozáshoz kell. Ne add fel a reményt, hogy minden jobbra fordul. Sose feledd, mennyi mindent megoldottál már. Igyekezz helyesen ítélni, harcolj lankadatlanul. Mert ha lemegy a nap, nem marad egyéb, mint a meggyőződés, hogy te mindent megtettél. És amikor a nap holnap újra felkel, folytatni fogod. Fogadd meg a tanácsomat,és ne add fel! És leszállt.. 

1 megjegyzés: